|
A konfucianizmus szintén a VI. században került Japánba, de több vallástörténész szerint a japánok már évszázadokkal korábban kapcsolatba kerültek a Kr.e. V. században élt mester tanításaival, amelyből szintén (a sintóhoz és a buddhizmushoz hasonlatosan) nem maradt ki a szülők szeretete.
A konfucianizmus a kínai kultúra kiemelkedő vallásfilozófiai alkotása. Alapítója Kung Fu-Ce (i.e. 551-479), nyugaton elterjedt nevén Konfuciusz. A konfucianizmust a kínaiak a "tudósok tanának" nevezik. Konfuciusz a Lu fejedelemséghez tartozó Cou-ban született. Apját fiatalon elveszítette és sokat nélkülözött. 19 évesen megházasodott, és hamarosan megszületett a fia. Ezután a nemes Csi nemzetségnél szolgált mint a gabonaraktárak, közmezők és köznyájak felügyelője. 22 évesen tanítani kezdett. Tanítványainak írást, aritmetikát, retorikát, szertartásismeretet, később történelmet, irodalmat, politikát és etikát is tanított. Ezután zavaros politikai időszak következett, melynek eredményeként uralkodójával együtt menekülni kényszerült. Néhány év múlva visszatérve ismét tanítani kezdett, de tanításában nagyobb hangsúlyt kapott a társadalom újjászervezésének gondolata, amely a "li"-re, vagyis a helyes, etikus magatartása alapozott. Ezt szervezett oktatás keretében kívánta kiterjeszteni a társadalom minél szélesebb rétegeire. Ezt követően néhány évre államminiszter lett, de később lemondott hivataláról (más források szerint kegyvesztett lesz) és vándortanító lett. A hosszú, sokéves vándortanítói út alatt kiformálódott egész tanítási rendszere a tudományokról, állami életről, jogról, erkölcsről, a viselkedés formáiról. Ugyanúgy mondatokba fogalmazza a fizika megismerhető törvényszerűségeit, mint a javasolt imádságokat. Egy pillanatig se tekinti magát vallásalapítónak, hiszen csak áttekinthető rendszerbe rakta az örökölt hittételek összevisszaságát. Számos könyvet tulajdonítanak neki, mint pl. A dalok könyvét és A változások könyvét. Tanítványai foglalták össze tanításait a Beszélgetések és mondások c. könyvben.
Konfuciusz programja egyszerű. Addig nem lehet rend a
társadalomban, amíg az embert meg nem tanítjuk a helyes életvezetésre, az
erényes életre. Konfuciusz három csoportba sorolja az embereket: 1. seng, a
tökéletes bölcsek és mintaemberek, akik közé az ókinai uralkodókat is sorolja,
2. csün-ce, a nemesek és 3. a közönséges emberek. Tanítása szerint az embereknek
legalább nemes jelleművé kell válniuk, azaz el kell érniük a "li"-t. A li öt
legfontosabb eleme: 1. az emberiesség, 2. a becsületesség, 3. az illemtudás, 4.
a tudás, ismeret és 5. az őszinteség. Ez utóbbi szerinte az erkölcs alapja.
Konfuciusz szerint a fenti 5 elvnek kell érvényesülnie az 5 fő emberi
kapcsolatban, vagyis az uralkodó-államhivatalnok, apa és fia, az idősebb és
fiatalabb testvér, a barát-barát és a férj és felség között. Ugyanakkor különös
hangsúlyt kap a hsziao, a kegyelet is, amelynek meg kell határoznia az emberi és
családi kapcsolatokat, s melynek a holtak iránti tiszteletet is magában kell
foglalnia. A felebaráti szeretet tartotta a legfontosabb erénynek. Azt
tanította, hogy aki nem tesz rosszat, hanem csak jót cselekszik, annak az élete
örökös, soha meg nem szűnő ima. Az eredeti konfuciánus ideológia legfontosabb és legmegbízhatóbb forrása az Analekták, más néven Lun-jü vagy Válogatott mondások. Ezek Konfuciusz párbeszédeinek kissé széteső gyűjteményei, amelyet tanítványai állítottak össze, röviddel tanítójuk halála után. Tanai nagy hatással voltak a japán szellemi elitre, később a nép tudatában is meggyökereztek, és évszázadokon át befolyásolták a japánok gondolatvilágát, és emberi magatartását. A tan jelentőssége a második világháború után csökkent.
|
|
